PARTNEREK:


Beholder Kft.

Colin J. Fayard

szerepjatekosok.hu

Szukits Könyvkiadó Kft.

Vissza a cikkekhezCímkék:
niky
Niky, 2020-05-03

Sally Rooney: Normális emberek

Normális emberek, olvasom a címet és elönt egy bizonyos érzés és rögtön követi egy kérdés, miszerint: ugyan ki és mi számít normálisnak?

Ha azt nézem, hogy normális az, aki a társadalomban megtalálja a helyét és együtt úszik az árral, mások szerint mindig a játékszabályoknak megfelelően teljesíti az életszakaszok kihívásait, és úgy távozik az élők sorából, hogy legalább egy gyermeket, unokákat, örökölhető vagyont hagyott a világnak.

Ha ennél a gondolatnál maradnék, akkor ez a cím nem lenne helytálló ehhez a történethez. De vagyok olyan pimasz és szembe megyek a forgalommal, mert az is normális, mikor mindenki pirosat hord, de merünk más színben megjelenni.

Elvégre mindenki az egyedit keresi, csak viselni, képviselni nem meri.

Birkának lenni vagy fekete báránynak, mindenki eldönti maga, hogy minek felel meg, de a történet olvasása után senki sem lesz már ugyanaz.

Adott két fiatal, kiknek múltja és jelene az egymástól függés határozza meg. Mindketten szenvednek, ki rá kényszerített áldozat szerepe miatt, ki pedig az üresség miatt, melyet bár folyamatosan leplezni kíván, viselkedése tükrözi lelki tusáját, és ez alól nagyon nehezen tud kibújni.

A két fő karakter: Connell és Marianne, se veled se nélküled létben élnek és küzdenek egymásért és egymás ellen. Kezdetben a kamaszkor apróbb képeibe pillanthatunk be, mindkét fél zűrös életének apróbb mozzanatairól kapunk képet. Míg Connell az iskola elitjében mozog, elfogadják és kedvelik, addig Marianne csendesen lépdel a folyosókon, csak akkor kerül képbe, ha gúny tárgyaként szolgál némi szórakozást az órák közötti szünetekben. Senki sem látja, bár erre számára sincs igény a kezdetekben.

A kialakuló kapcsolat, majd a kihasználás különböző fázisai szépen kivetítenek egy olyan képet, melyben egy átlagos tinédzser belső szorongásai tükröződnek vissza a lapokból. Az egyetemi évek már másképpen alakulnak, hiszen ahogy mondani szokták: az élet egy örök körforgás, egyszer fent, máskor lent.