Nemes István életrajza

Született: 1961. augusztus 11., Debrecen

Írói álnevek: Andrew Hall — Angela Mancini — Audrey Dee Milland — David Gray — Devlin Haynes — Donald H. Wisdone — Gordon I. Spencer — Hombre Jimenes — Jeffrey Stone — Jensen Harris — Jessica J. Brutal — John Caldwell — John C. Gordon — Julia Gianelli — Julia Scott — Mark Wilson — Mary Kelson — Pacheco Fernandes

1979.

Ebben az évben érettségizett a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolában, gépész szakon, majd felvételt nyert a Kossuth Lajos Katonai Főiskola rakétatüzér szakára.

A katonaságtól hamar megcsömörlött: „Három nap után elegem lett, de hiába nyújtottam be a leszerelési kérelmemet az első hónap végén, még további három hónapot le kellett húznom - folyamatos "meggyőzési próbálkozások" és durva "szívatások" között."

Négy hónap után átminősítették főiskolai hallgatóból honvéddé, s kilenc hónapot az izbégi lőtéren töltött, majd átvezényeltek Győrbe, ahol hét hónapos írnokoskodás után a hadkiegen a laktanya minden egyes egységét bejárta, mire végül 1981 augusztusában (24 hónapos katonáskodást követően) visszatérhetett a civil életbe.

Az ebben az évben megalakult debreceni Kronosz sci-fi klub tagja lett, és hamarosan publikálta első két rövid írását a klub Spirál nevű fanzinjában. (Apokalipszis, Körfolyamat).

1980.

Megjelent a Spirál c. fanzin második száma, benne az IC88640 c. novellája, ugyanakkor, ezt megelőzően egy országos hetilapban, az Ország-Világban, a Spirál ismertetése kapcsán leközölték az Apokalipszis című rövid írását.

1981.

Leszerelése után azonnal a SZÜV (Számítógépes Ügyvitel Szervező Vállalat) operátora – számítógépkezelője lett. Négy hónap múltán pedig az ÉGSZI-hez igazolt, jelentősen több fizetésért, szintén számítógépkezelőként.

1983.

Eldöntötte, hogy megtanul angolul: „Megvettem Robert A. Heinlen: Citizen of the Galaxy c. regényét (plusz egy angol-magyar szótárt), és autodidakta módon nyúztam magam és az angol nyelvet.” Megszállottan gyűjteni kezdte az angol nyelvű sci-fiket. „Akkoriban még nem lehetett külföldről könyvet rendelni; a regények java részét antikváriumokból csipegettem össze, kemény munkával... és/vagy kemény pénzekért vásároltam olyanoktól, akik jó üzletet láttak bennem.

Egy pályázatra küldött novellája révén felvették az Alföld Stúdióba. Közben jó sok novellát írt, belekezdett újabb regényekbe, és egyre jobban haladt a fordítgatással, amely kapcsán összeismerkedett a pécsi Nemes Ernővel, a debreceni Kornya Zsolttal (Raoul Reiner), valamint a kiskunfélegyházi Koch Györggyel (Liam Strong).

A következő években minden lehetséges pályázatra küldött be novellát, változó eredményekkel: „Egyet megnyertem, de voltam második, harmadik, negyedik... de végeztem a futottak még kategóriában is."

A legbosszantóbb az volt, amikor egy krimi pályázatra küldtem be novellát, amit kifejezetten e célból írtam. A fődíj 50.000 Ft volt, kb. háromhavi fizetésem; mivel ekkoriban talán ha kétezer forintot kerestem az írással összesen, ez lett volna az első nagy anyagi lökés a "hivatásos" írói pálya irányába. Lett volna...

A pályázatot meghirdető cég titkárnője megsúgta, hogy én nyertem. Nagyon örültem. Túl korán... Végül nem hirdettek eredményt, de úgy tettek, "mintha"... Összevissza hazudoztak arról, hogy melyik országos napilapban közölték az eredményt. Én persze mindet megvettem, de nyoma sem volt egyikben sem. És bár azt kihangsúlyozták, hogy "NEM ÉN nyertem, de a novellámat kiadnák a nyertesek között egy kötetben", végül a kötetből sem lett semmi.

Rossz érzés volt, de hamar megtanított arra, hogy semmit sem vehetek biztosra.”

1984.

Ismét munkahelyet váltott, a háromműszakos operátorkodást követően a Hajdú-Bihar Megyei Vízmű számítóközpontjának operátora lett, nappali műszakban, nagyon laza munkakörben. „Kezdetben kb. havi 4-5 napi kemény munkám volt, a hónap többi napján programozást gyakorolhattam, számítógépes játékokkal játszottam, fordítottam, vagy ha a kedvem úgy hozta, novellákat, regényeket írtam.

1986.

Csatlakozott az akkor 16 éves Kornya Zsolt és osztálytársai által indított fantasy szerepjáték-kampányba. Így ismerkedett meg a szerepjátékkal (nevezetesen az AD&D-vel, és ekkor mozdult el jelentősebben a sci-fi felől a fantasy irányába. „Ez az a kampány, amelyben Skandar Graun, félvér ork harcos-pappal játszottam, s amely alapján később A Káosz Szava című regényemet írtam. Általában szombatonként játszottunk 4-5 órákat, a szüleim bérházi lakásának alig tíz négyzetméternyi szobájába zsúfolódva, kilencen. Zsolt mesélt, mi, többiek pedig azon ügyeskedtünk, miképpen maradjunk életben.

Ezután a szerepjáték egyfajta utazó nagykövete lett: Szegeden az elsők között terjesztette az „igét”, később Nyíregyházán tartott egy előadást, közben szülővárosában is sikerült több társaságot megismertetnie a szerepjáték rejtelmeivel.

1988.

Dr. Varga György, a sci-fi klub vezetőjének közreműködésével a debreceni illetőségű Csokonai Könykiadó sorozatszerkesztője lett (Főnix Fantasztikus Könyvek sorozat). „A kiadó háború előtti ponyvákat készült kiadni. Gyuri nógatott: próbáljam rábeszélni őket, hogy ponyvák helyett inkább sci-fit adjanak ki. Összeszedtem a bátorságom, találkozót kértem a kiadó vezetőjétől, és bementem egy megbeszélésre. Könyvgyűjtő és könyvcsereberélő múltam révén elég jól ismertem azokat a ponyvákat, amiket a Csokonai kiadni tervezett... és sorra lebeszéltem róla a főszerkesztőt, míg magabiztosan hangoztattam, hogy a sci-fi sokkal eladhatóbb. Tény, ami tény: megbízott sorozatszerkesztőként távoztam az irodából.

A kiadó a sorozatszerkesztői munkákért jelképesen kevés összeget fizetett, miközben a sorozat első kötetei anyagilag nem csupán sikeresek voltak, de minden addigi bevételt messze felülmúltak. „A főszerkesztő évekkel később elmondta, hogy csak a "Conan, a barbár"-on több mint hárommillió forintot nyertek (1989-ben, amikor az átlagfizetés havi tíz-tizenötezer forint körül lehetett. Értsd: ez ma kb. harmincmilliós nyereségnek felelne meg.)

Miután Bakó Endrét, a kiadó főszerkesztőjét kinevezték a helyi napilap főszerkesztőjévé, és utódja hallani sem akart arról, hogy „efféle szedett-vedett regényekkel, holmi sci-fikkel” tovább alázzák a kiadó hírnevét, a sorozat megszűnt.

1989.

Csaknem részt vett az Art Phoenix Könyvkiadó alapításában (Hajja Attilával), azonban a szükséges összeget (minden félretett pénzét) egyéb dolgokra költötte („új tévére, számítógépre”).

Ekkoriban fejezte be a Harc az Éj Kövéért című regényét, amit a nyári Szefantor táborban többek között Trethon Judit is elolvasott, aki később felkereste telefonon, jelezve, hogy a Zrínyi Könyvkiadó egy fantasy sorozatot indít, és magyar regényre lenne szüksége, hogy ne kelljen valutás jogdíjat fizetni. Először Koch György Hoymiila című regényét javasolta, de mivel az már be volt tervezve a sorozat első kötetének, vállalta, hogy a következő kötet leadásáig hátralévő két hét alatt ír egy fantasy regényt. „Szabadságot vettem ki a Vízműnél, és némi fontolgatás, lehetőségek rendezgetése után megírtam A Káosz Szava c. regényemet, John Caldwell írói néven.

1990.

Bekövetkezett a „nagy áttörés”, több regénye, novellája és fordítása is kiadásra került (többek között: A Káosz Szava, Secu-terroristák Magyarországon, Harc az Éj Kövéért, Worluk átka stb.)

Áprilisban otthagyta a munkahelyét, és „szellemi szabadfoglalkozású” lett. „Az igazsághoz tartozik, hogy én csak egy év fizetésnélküli szabadságot szerettem volna kérni, de a vállalat főkönyvelője épp akkoriban berágott rám a vállalati újságban megjelent cikkem miatt - ami őt rossz színben tüntette fel -, nagy elégtétellel, kapásból utasította el a kérelmemet. Nem maradt más választásom: felmondtam.

Ezután 13% - kal az Art Phoenix résztulajdonosa lett. Hajja Attilával közösen korrektúrázási, tördelési, nyomtatási munkákat vállaltak más kiadóknak. „Számomra óriási előnyt jelentett a későbbiekre, hogy elsajátítottam a tördelés legfontosabb elemeit... ami ekkoriban nem volt túl egyszerű. Például: az MS Wordnek már létezett ugyan valami kezdetleges verziója, de nem voltak hozzá hivatalosan magyar ékezetes betűk... Ezeket úgy kellett külön megvásárolnunk, és kitapasztalnunk a használatuk sajátosságait. Nem volt könnyű... Jó sokat szívtunk ezzel. Mint ahogy a Commodore 64-es szövegszerkesztővel készült munkák PC-re konvertálásával is az utat törögetők közé tartozhattunk.

1991.

Hajja Attilával létrehozták a HNP Kft–t (Hajja-Nemes Produktum), elsősorban a Zrínyi Nyomda sorozatának tördelési munkálataira építve. „A fő indíttatás az volt, hogy a továbbiakban nem szerettük volna megosztani a tördelési munkákért kapott pénzt - amiért mi dolgoztunk éjjel-nappal - az Art Phoenixbe befektető pénzestársakkal. Ők a könyvkiadóba fektettek, annak a haszonjából továbbra is részesülhettek... de a mi kemény pluszmunkánkért mi akartunk pénzt kapni. A sors iróniája, hogy mire létrehoztuk a HNP Kft-t, elvesztettük a jó bevételt hozó tördelési munkát. Valaki alánk ajánlott, és bár én nyaggattam Attilát, hogy engedjünk mi is az árból, ő biztosra vette, hogy még drágább pénzért is minket fognak választani... a minőség miatt. Hát nem...

A cég egyetlen fillért sem keresett, viszont a különböző adó- és járulékterhek miatt hamar elemésztette a befektetett pénzt. Tulajdonostársa közös egyetértéssel kivásárolta őt, és átnevezte a céget "Hajja & Fiai"-ra... amely kiadó még a mai napig is működik.

A saját részéből pedig szeptemberben megalapította a Cherubion Kft-t. Első céges megbízatásai között tördelési és nyomdai előkészítési munkák szerepeltek, valamint fordítások és regényírások más kiadók számára. „A kiadó első saját regénye A Hajnal Lovagja volt, amit terjesztési és egyéb szempontok miatt - látszólag - az Art Phoenix publikált.

1992.

Fordítói és írói szempontból továbbra is az Art Phoenix maradt a legnagyobb megrendelője, viszont belépett a képbe a szintén debreceni LAP-ICS Könyvkiadó, ahol eleinte tördelési munkákat, később egyre több fordítást vállalt, majd beindult a „Megveszem ezt a nőt” sorozat folytatásainak írása, s azt követően sok hasonló egyéb. „Az ezt követő időszak eléggé áttekinthetetlen számomra: átdolgozott éjszakák egybefüggő hullámzása. Jó időszakok és rosszak váltakoztak; a romantikus regényekből kapott honoráriumok bőségesen fedezték a kiadó esetleges gyengébb köteteit... vagy inkább úgy fogalmazok: átsegítettek azokon a periódusokon, amikor a terjesztőktől nem érkezett elegendő pénz ahhoz, hogy abból finanszírozni tudjam a soron következő könyvet. A fordításokért és romantikus regényekért kapott pénzek sem egyenletesen érkeztek, és néha éves késésbe csúsztak, de annyifelé dolgoztam, annyi céggel álltam kapcsolatban, hogy valahonnan mindig érkezett bevételem. Sok-sok munka, néha emberfeletti: volt olyan hónap, amikor négy és fél regényt írtam, és közben egyet-kettőt még be is tördeltem. Azt hiszem, nem kell túlzottan kihangsúlyoznom, mennyire csekély volt ekkoriban a magánéletem.

1994.

Feleségül vesz egy szakmabelit, aki a Csokonai kiadónál dolgozott szerkesztőként, később a Civis Rádiónál riporterként. Neje előző házasságából magával hozott egy tizenegy és fél éves kislányt, akit hamar megszeretett és sajátjaként nevelte.

1998.

Életében bekövetkezik egy mélypont, mivel az új tévécsatornákon induló romantikus sorozatoknak köszönhetően csökkent az érdeklődés az ilyen típusú regények iránt, valamint megjelent több konkurens cég, így a könyvek példányszáma is jócskán visszaesett.

2004.

Tíz év házasság után elválik feleségétől. „Eddig tudta elviselni az exem, hogy éjszaka dolgozok, nappal pedig alszok. Azóta is jó barátságban vagyunk, de külön élünk, külön utakat járunk.

2006.

A terjesztők és más kiadók több milliós tartozása miatt a Cherubion is adósságba került a nyomdával szemben, így februárban a cég eladása mellett döntött. A lehetséges ajánlatok közül a választása a Delta Vision kiadóra esett. „Azért döntöttem a Delta Vision mellett, mert egyrészt a tulajdonosokat évek óta ismertem, és velem mindvégig korrekten viselkedtek. Másrészt ők nem csak hogy megvásárolni akarták a Cherubiont, de ragaszkodtak is hozzá, hogy alapvetően változatlan formában üzemeljen tovább. Maradjanak meg az eddigi sorozatok, maradjon az írógárda, s tiszteletbeli főszerkesztőként én is folytassam az eddigi munkát.

2016.

A gyakran erőltetett, feszített munkatempó miatt nyáron súlyos betegséggel kórházba került. „Június közepén kórházba kerültem, nagyon súlyos kétoldali tüdőembóliával. Állítólag, majdnem feldobtam a bakancsot, és úgy is éreztem magam, mint aki fél lábbal a sírban van, a másikkal pedig a múzsa szájában."

A vizsgálatok során kiderült egy s más; úgy tűnik, a huszonöt éve tartó éjszakázás, a mozgáshiányos életmód, a laktató kaják, sör és energiaital kombinációja nem kedvez túlzottan az emberi szervezetnek.”

Szerencsére két héttel később kiengedték, de ez idő alatt rá kellett jönnie, hogy eddigi életvitelén változtatnia kell. „Ez azzal jár, hogy áttértem nappali életmódra, igyekszem helyesen táplálkozni, nem fogyasztok sem alkoholt, sem energiaitalt, és az eddiginél több mozgást iktattam az életembe."

Most már jól vagyok, nincsenek panaszaim, és talán megleltem azt az idősávot az új, nappali életemben, amikor bele tudok mélyedni úgy az írásba, hogy ne zökkenjek ki kétpercenként.”

Hogyan tovább?

„Ezt majd meglátjuk. Egyelőre még nem áll szándékomban leállni, túl sok megvalósítatlan tervem van, túl sok kiaknázott ötlet motoszkál a fejemben. Valami majd csak lesz ezekkel is...”

Forrás: http://caldwell.hu/

© 2017 www.wayersfantasy.hu