Hiratasuka Isamu: Dragon Ball

A kora reggeli harmat kövér vízcseppek formájában összegyűlve, buzgón folyt végig a juharfa szeldelt levelein, és rövid idő alatt egy terjedelmes tócsává alakult a fa törzsének tövében.

Az egymásnak feszülő, ernyő formájú lombkoronák közt átszűrődő napfény játékosan lubickolt a kis tavacska vízében, és pajkosan kacsingatott a víztükör felett keringő méhre.

Az apró rovar leszállt a tócsa mellé, hogy szomját oltsa, azonban csak egy pillanatra pihenhetett meg, ugyanis valami hangos dübörgéssel közeledett felé.

A méh rémülten zümmögve röppent fel, és ugyanígy cselekedtek az ösvényt szegélyező juharfákon pihenő madarak is, akik szintén megriadtak a furcsa, ismeretlen hangtól.

Egy szajkó azonban figyelmes lett a méhre, ami megpróbált az egyik piros termésű babérsom sárgán pettyezett levelei között megbújni, és azonnal lecsapott kiszemelt áldozatára.

Csőrével rákapott a mit sem sejtő rovarra, és egy erős mozdulattal kettéroppantotta, majd a levegőben szállva lenyelte áldozatát.

Egy autó dübörgött végig a keskeny ösvényen, lendületből letépve az útra belógó ágakat, leveleket. A világoskék jármű oldalán egy piros festékkel odapingált „TURBO” felirat virított.

A teljes írás elolvasása

Hikari: Yuri!!! on Ice

A zene elhal.

Yuuri, az én Yuurim (nem tudom, mennyire tehetem rá a birtoklási jelzőt, de én már a magaménak tartom) kinyújtja felém a kezét.

Istenem, gondolom fogalmad sincs, hogy mennyire boldog vagyok!

„Nem kell semmit sem mondanod, csak nálam is jobban bízz a győzelmemben!”

Már értem. Nem kell mondanom semmit, csak bíznom benne. Mert szeretem.

A teljes írás elolvasása

R. P. Deadline: A boszorkányúrnő

Az égbolt, feledve a békét és biztonságot jelentő nappalt, már jócskán az éjszaka bizonytalan sötétségébe burkolózott. A mindent beborító rideg feketeség pár órával ezelőtt mohón szívta magába a forró napsugarakat, és aki nem volt elég elővigyázatos, hogy ilyenkorra biztos menedékbe húzódjon, az csak az istenek kegyében bízhatott, hogy ép bőrrel átvészeli az éjben rejtőző kegyetlen veszélyeket, és a hajnalban felkelő nap nem a kibelezett, kifosztott hullájára bukkan majd.

Gonosz teremtmények ideje volt ez. Kapzsi, könyörtelen zsiványoké, olcsón felbérelhető zsoldosoké és sunyin a csuklyájuk homályába bújó nagy erejű bérmágusoké, akik jó pénzért képesek voltak megidézni a sötétség teremtményeit, hogy útmutatást kérjenek tőlük.

A teljes írás elolvasása

Hiratasuka Isamu: Bleach

A nap már égi útja végéhez közeledett, és arra készült, hogy a láthatár mögött megbújva végre megpihenjen. Azonban furcsa zajokra lett figyelmes, amik felkeltették az érdeklődését; így várt még egy kicsit.

Tokió egy néptelen kis utcája felől verekedés hangjait hozta magával a szél: hangos csattanás, amint az arc és az ököl keresztezik egymás útját; éles reccsenés, ahogy az orrcsont eltörik; tompa puffanás, ahogyan a test eldől, mint egy zsák krumpli… majd halk nyöszörgés.

A földön fekvő fickó teste meg-megrándult, két társa aggódva térdelt mellette, és próbálták felmérni az állapotát. Egy harmadik eközben azt figyelte, hogy a banda ötödik tagja, Toshirin hogyan száll szembe azzal a fura, narancssárga hajú sráccal, aki egyetlen ütéssel terítette ki Yamát.

A teljes írás elolvasása

© 2017 www.wayersfantasy.hu