Dénes Csaba Antal: Sárkánykirályság

Mit most elmesélek nektek, téren és időn ível át. Egy másik világ története, mi mégis oly’ szorosan kapcsolódik mostani életünkhöz. Fogadalmat tettem egykor, hogy amit átéltünk, nem hallja tőlem senki emberfia.

De bajtársam már nincs mellettem, és már én sem maradok itt sokáig. Mivel nem árthatok már vele senkinek, tovább adom a titkokat, amiről oly kevesen tudnak. Eskümet megszegvén, kérlek, hallgassatok figyelemmel, s ha nem is hisztek nekem, emlékezzetek öreg barátotok meséjére, és adjátok tovább.

Réges-rég kezdődött minden. Mikor még a királyok kezében pihent a nép sorsa, a lovagok voltak a legbátrabb harcosok, s mikor még varázslat és csoda uralta a földet. Akkor még voltak igazi mágusok, akiknek akarata előtt seregek hódoltak be. Akkor még számított valamit a becsület, az erény, és a hűség. Itt íratott meg a sorsom mindörökre, anélkül, hogy tudhattam volna róla...

De számomra a történet nem itt indul, hanem évszázadokkal, netán ezredekkel később.

A teljes írás elolvasása

Pelyvás Gergő: Kallódó inkvizítor

A horizontot a lemenő nap narancsszín korongja világította meg. Körötte a kietlen, füves puszta mintha vöröslő tengerré vált volna. Az égen – csak úgy, mint a nap többi részében – egyetlen felhő sem virult, a meleg viszont egyre elviselhetőbbé vált. Kezdtek előtűnni az égi madarak, s kapva a lehűlő pusztaság által felkínált lehetőségen, elhagyva rejtekük, szabadon szárnyaltak a kietlen vidékek fölött.

A madarakkal együtt viszont más is áldást mondhatott az égnek a hűvös fuvallatokért, az égi szellők ugyanis egy megfáradt vándornak is könnyítették lélegzetét. A férfi kései harmincas éveiben járhatott, hosszú és zsíros világosbarna haját egyre erősebben rángatta a füves puszták hűs lehelete. Fehérlő arca megfáradt, lesoványodott, de elszántságot sugárzott, noha nagy részét ápolatlan, hajának színéhez képest igencsak sötét szakáll és bajusz fedte, képét pedig visszataszító por és kosz borította. Szakadozott, tűlevélszín vándorköpenyt, bolyhosodó, kifakult posztóinget, elnyűtt gyapjúnadrágot és sokat megélt bőrcsizmát viselt. Lépteit egy göcsörtös vándorbottal szaporázta, ingóságait pedig egy hátára vetett batyuban cipelte.

A teljes írás elolvasása

Doroty: Kastélyom lovagjai

Csak futott.

Lisa kis zugából figyelte az utcákon rohangáló fiatal lányt. Igen jól öltözött volt, messziről lerítt róla, hogy gazdag.

Nem foglalkozott vele, csak amikor már harmadjára futott el ugyanazon a helyen. Kétségbeesettnek tűnt ezért Lisa gondolt egyet, leereszkedett rejtekhelyéről és a lány elé vágott.

- Merre tartasz?

- Mindegy… csak el innen. Tudnál segíteni? - nézett esdeklően.

- Nem tudok. Addig nem, amíg nem mondod el, hogy mi miatt futkorászol itt körbe-körbe.

- Elmondom. Csak kérlek, segíts!

A teljes írás elolvasása

R. P. Deadline: A boszorkányúrnő

Az égbolt, feledve a békét és biztonságot jelentő nappalt, már jócskán az éjszaka bizonytalan sötétségébe burkolózott. A mindent beborító rideg feketeség pár órával ezelőtt mohón szívta magába a forró napsugarakat, és aki nem volt elég elővigyázatos, hogy ilyenkorra biztos menedékbe húzódjon, az csak az istenek kegyében bízhatott, hogy ép bőrrel átvészeli az éjben rejtőző kegyetlen veszélyeket, és a hajnalban felkelő nap nem a kibelezett, kifosztott hullájára bukkan majd.

Gonosz teremtmények ideje volt ez. Kapzsi, könyörtelen zsiványoké, olcsón felbérelhető zsoldosoké és sunyin a csuklyájuk homályába bújó nagy erejű bérmágusoké, akik jó pénzért képesek voltak megidézni a sötétség teremtményeit, hogy útmutatást kérjenek tőlük.

A teljes írás elolvasása

R. P. Deadline: Démon

Félelmetes volt.

Meztelen, tökéletes teste beborította az egész látómezőm, így semmit sem láthattam abból, ami a háta mögött történt. Csak a dobhártyaszaggató, szívbe markoló halálsikolyok hallatszottak, amelyek egészen a tudatom legmélyéig hatoltak.

Próbáltam becsukni a szemem, hogy semmit se lássak, és befogni a fülem, hogy semmit se halljak, de az erős varázslat, ami ellen képtelen voltam dacolni, a földhöz szegezett, és moccanni sem bírtam tőle. Még a levegővétel is nehezemre esett, pedig a rajtam elhatalmasodó rettegés arra ösztökélt, hogy zihálva levegő után kapkodjak.

A teljes írás elolvasása

© 2017 www.wayersfantasy.hu