A szerző elérhetősége: elin.pilad@gmail.com

A szerző INFORMÁCIÓS oldala

R. P. Deadline: Démon

Félelmetes volt.

Meztelen, tökéletes teste beborította az egész látómezőm, így semmit sem láthattam abból, ami a háta mögött történt. Csak a dobhártyaszaggató, szívbe markoló halálsikolyok hallatszottak, amelyek egészen a tudatom legmélyéig hatoltak.

Próbáltam becsukni a szemem, hogy semmit se lássak, és befogni a fülem, hogy semmit se halljak, de az erős varázslat, ami ellen képtelen voltam dacolni, a földhöz szegezett, és moccanni sem bírtam tőle. Még a levegővétel is nehezemre esett, pedig a rajtam elhatalmasodó rettegés arra ösztökélt, hogy zihálva levegő után kapkodjak.

A démon mozdulatlan testem fölé magasodott, majd lehajolt hozzám, és centikre az arcomtól fürkészett lelkem mélyébe látó, lángoló tűzbogaraival. Angyalian szép arca vidámságot sugárzott, de a felszín mögött megbúvó ocsmány démon a véremre szomjazott.

Vörös ajkai kéjes mosolyra húzódtak, bájos arca egyre közelebb ért hozzám. El akartam hajolni, de nem bírtam megmozdulni, úgy éreztem még a szívem is megállt, pedig úgy dobogott a mellkasomban, mintha bármelyik pillanatban kitörhetne onnan.

A démon annyira közel hajolt hozzám, hogy éreztem izgató, édes barackillatát, ami az orromon keresztül beférkőzött a tüdőmbe, az agyamba, és a hatása egy különös, félelmetes, de mégis jóleső érzéssel töltötte el a bensőm.

A démon lassan kinyújtotta meggypiros nyelvét, és végignyalta az arcom. Megízlelt, kiélvezte izzadt bőröm minden apró milliméterét. Valaha imádtam, amikor ezt csinálta, vágytam rá, hogy egész testemet felfedezze selymes, puha meggyhúsával, kellően nedves, érzéki nyelvével. De most a hideg rázott ki tőle, és összegörnyedtem volna az undortól, ami elfogott, ha a béklyó nem tart mozdulatlanságban.

A halálsikolyok lassan elhaltak, és tudtam, hogy azok a szerencsétlenül járt kalandozók, akik azért szegődtek mellém, hogy velem együtt szerencsét próbáljanak a Sötét Rengeteg birodalmában, már kalandunk elején saját vérükben fetrengve, embertelenül széttrancsírozva, megkínzott lélekkel fekszenek tőlem pár lépésnyire, miközben a velük végző förtelmes szörnyetegek cafatokban tépik le a nyers húst reszkető, olykor meg-megránduló testükről.

Már csak én maradtam hátra.

De rám várt a legszörnyűbb halál. Saját egykori kedvesem keze által kell bevégeznem.

Egy démon, akit oly sok ideig teljes szívemből szerettem, most válogatott kínzásokban részesít majd, és a lelkemet az örök kárhozat tüzén égeti el, hogy ezáltal saját démoni erejét növelje, és letépett, csalódott tekintetű fejemet a trónját díszítő vasrudak egyikére tűzhesse.

A mű szerzői jogi védelem alatt áll, ezért annak részeinek vagy egészének terjesztése, haszonszerzés céljából történő felhasználása a szerző engedélye nélkül tilos. Más esetekben az írás egyes része vagy egésze eredeti formájában megőrizve, a forrás megjelölésével terjeszthető.

© 2017 www.wayersfantasy.hu