Dénes Csaba Antal: Kaméleon protokoll

Ugyanaz a két arc villant a sötét éjszakában. Követtek, nem volt kérdés. Azóta a nyomunkban voltak, hogy kijöttünk a bárból.

Az elején fel sem tűntek. Csak baktattunk céltalanul, figyeltük a tájat és a körülöttünk elhaladó embereket.

Én és Norbi, két fiatal bajtárs, ketten a város ellen.

Ám az idő múlásával a tömeg egyre fogyott. Budapest felöltötte alvómaszkját, a csendet csak néhol törte meg bulizó fiatalok alkoholgőzös kiáltása.

A teljes írás elolvasása

Eva Benet: Örökölt vér

Az asszony hosszú, ébenfekete haja az izzadságtól csapzottan tapadt a homlokához. Bele-belefeszült teste a fájásokba. Már közel volt az idő, hogy világra hozza gyermekét.

Az erdő sűrű növényzetének védelmében, születendő gyermekének apjával együtt várták utódjuk megérkezését. Szorította őket az idő. Rebeca mentális erejét felhasználva, rejtve hordta ki a legnagyobb titokban gyermekét, és szökött el Altarosból, vállalva minden veszélyt, hogy megszülhesse és biztonságban tudhassa.

A teljes írás elolvasása

Fekonya Róbert: Rémálom

A Föld haldoklik, és ez a hely leendő hullája.

Vince végigtekintett a tájon, és nem akart hinni szemének. Zöld fák, tavak, városok képe nem is tűnhetett távolabbinak.

Ez a fegyver... Hatása semmihez sem volt hasonló. Egy bomba elpusztítja a világ részeit, de ez... Megtörte a valóságot. A kozmosz kötéseit. Szétszaggatott minden logikát és normát.

A föld lüktető hússá vált, szervei elszórva a végtelen horizonton. Sötét lepett be mindent, de a részletek gyomorforgató tökéletességig látszódtak.

Vince sípoló hangot hallott. Egész teste a furcsa jelenség irányába fordult. A forrását egy vörös domboldalhoz vezette vissza. Felületének kacskaringós mintái a bélrendszerre emlékeztették. Oldalán egy fénydobozra lett figyelmes. Vakító fehér fény, mely vízszintes sugárban terült el a tájon...

A teljes írás elolvasása

Pruzsinszky Sándor: KITTY

A bemutató terem üvegfaláról lecsorgott a mézszínű délutáni napfény. Körülpillantottam: vagy százan szorongtunk a kényelmetlen – extra modern ízléskényszerű tervezőre valló – kórház-fehér székeken. Minden szem feszülten meredt a dobogóra, ahol a fehér lepellel letakart alak állt.

– Tisztára, mint egy szoboravatáson! – nevetett fel mellettem Ferenc úr, cégünk, az Unikornis vezetője. (Akit mi, elegáns kíméletlensége miatt, egy tévésorozat hőséről egymás között Zorrónak hívtunk). – Ezek minden új brandnál ezt csinálják…

Lehullt a lepel, a meglepetés moraja zúgott át a termen: egy vonzó alakú és szép arcú nő állt a dobogón, mozdulatlanul, szétterpesztett lábbal és kezekkel, a híres anatómiai Leonardo-pózban a meghívottak előtt.

A teljes írás elolvasása

Donna Noeble: Lunár Szent Köve

Az ebédlő ablakából a macskakőre lehetett látni.

Kopott, vörös színű anyagdarab volt, amit ha az ember sokáig nézett, akkor egy macska alakot vélt felfedezni.

Sig gyakran helyezte magát kényelembe az ablak melletti bársony párnás széken és csak bámulta a macskakövet. Annyi bátorsága nem volt, hogy közelebb menjen hozzá, csak pislogás nélkül figyelte és arra várt, hogy megmozduljon.

Mert egyszer úgyis meg fog mozdulni, ez szinte biztos.

A kő az övé, ő lopta még a Lunárról.

A teljes írás elolvasása

© 2017 www.wayersfantasy.hu