A szerző elérhetősége: Rejtett

A szerző INFORMÁCIÓS oldala

Frank H. Grand: A megváltó halál

Thor arra ébredt, hogy dörömbölnek a cellája ajtaján. Hirtelen nem tudta mire vélni a dolgot, de néhány pillanat alatt rájött: megint harcolnia kell.

Gyerekkorától fogva arra képezték, hogy gladiátorként törvénytelen viadalokon küzdjön az arénában. A gladiátorküzdelmek és ketrecharcok világszerte elfogadott tevékenységek voltak, azonban sok helyen illegálisan működtek: a törvény ugyanis nem engedélyezte a legyőzött fél életének kioltását, a közönség ellenben látni akarta a halált – és ezért súlyos összegeket is képesek voltak fizetni.

Thort kellően jól képezték ki ahhoz, hogy eddig ne találjon legyőzőre, de mai ellenfele mégis kemény diónak ígérkezett: egy északon született, hatalmas termetű, hófehér bundájú tigrissel kellett megküzdenie.

Thor félvér farkas volt – anyja révén némi kutyavér is csörgedezett az ereiben –, vékony, de csupa izom, aki őseitől örökölt vadságának és érzékeinek köszönhette, hogy eddig nem szenvedett vereséget, de amikor pár nappal korábban először megpillantotta a tigrist, ösztönei veszélyt sugalltak.

Az ajtóhoz lépett, ami előtt egy kis nyíláson át becsúsztatott tálcán pompázott a reggelije: három nagy szelet hús, egy vekni kenyér és egy kancsó víz. Nem érzett éhséget, de tapasztalatból tudta, hogy üres hassal nem lesz ereje teljében – ezt pedig ezúttal nem engedhette meg magának.

Leheveredett az ágyára és kényelmesen elfogyasztotta az ételt, majd leöblítette azt a vízzel. Nem panaszkodhatott, körülményeihez képest gazdája jól tartotta: puha ágyon aludhatott, naponta négyszer kapott enni, sőt, még a mocskát is rendszeresen elhordták, hogy ne bűzölögjön a szűk helyiségben. Az eget azonban csak akkor látta, ha gyakorlatozni vagy harcolni vitték.

Rövidesen ismét erős kezek zörgették meg az ajtót, és Thor tudta, hogy eljött az idő. Odabaktatott az ajtóhoz, és kidugta a kezét az erre a célra kialakított nyíláson. A túloldalon egy őr vastag, hideg bilincset tett rá, majd amikor a farkas visszahúzta megbilincselt kezeit, kattant a zár és az ajtó kitárult. Ketten fogták közre, és a lábaira is súlyos bilincset tettek.

Gazdája tisztában volt Thor képességeivel, ezért semmit sem bízott a véletlenre. A megbilincselt emberállat alig tudta mozgatni a végtagjait az erős láncok fogságában, ráadásul az őrök fegyvereinek pengéje zöld színű méregtől fénylett. Ha szökni próbálna, elég egy karcolás, és a méreg elkábítaná, utána pedig úgy küldenék az arénába – és valószínűleg a halálba is.

Az őrök a ház bejáratig vezették, ahol a ház ura egy menetkész hintó előtt már türelmetlenül, hátrakulcsolt kézzel, a sarkán billegve várt rá.

- Nos, felkészültél? – kérdezte ideges hangon.

Thor nem csodálkozott gazdája feszültéségén, bizonyára nagy összeggel fogadott a győzelmére, és a férfi utált veszíteni. A farkas nem szólalt meg, csak bólintott egyet.

Gyűlölt harcolni és gyilkolni, de ha veszít, vagy a közönség akarata ellenére nem öli meg ellenfelét, akkor annak nem csak ő látja kárát, hanem a húga, Astrid is. A lány is rabszolga volt, a gladiátorok celláit takarította.

Győzelmei után Thor egy fél napot a húgával tölthetett, de tudta, hogy a gazdája a szeme láttára kínozná meg Astridot, ha Thor ellenszegülne a parancsának – ahogy azt a farkas első győzelme után is tette.

Thor alig múlt nyolc éves, amikor egy vele egyidős kutyával kellett megküzdenie. Legyőzte a fiút, de megölni nem tudta. Gazdája haragjában a szeme láttára végeztette ki a szerencsétlen kutyakölyköt, majd őt és húgát is kikötöztette, és félholtra korbácsoltatta mindkettőjüket. Thor a húga szenvedését látva megfogadta, hogy többé nem lesz gyenge, és Astrid érdekében győzni és gyilkolni fog, ha kell.

Az őrök segítettek Thornak felszállni a hintóra, majd ők is beültek mellé, gazdája egy másik – sokkal díszesebb, pompásabb – hintóba szállt, majd a hajtók parancsára a befogott lovak ráérősen megindultak. A küzdelmek minden alkalommal máshol zajlottak, hogy rejtve maradjanak a törvény szigorú szeme elől.

Az úton zötykölődve Thor az eddig legyőzött ellenfeleire gondolt. Vajon őket is a szeretteik életével zsarolták? Hány testvér és szülő eshetett áldozatul az ő győzelmeinek? Hirtelen felmordult, és megrázta a fejét. Nem, nem szabad most erre gondolnia, csak a következő összecsapás és Astrid számítanak. Bárki is az ellenfele, le kell győznie őt!

A közeli erdő szélére érve a hintó megállt, és őrei leszállították Thort a hintóról. A farkas meglepődött, hogy a szabad ég alatt rendezik meg a küzdelmet, korábban csak föld alatti, sötét arénákban harcolhatott. Mélyet szippantott a friss levegőből, majd őrei unszolására elindult a küzdőtér felé.

Ellenfele már várt rá. A tigris és gazdái – egy gazdag házaspár – az aréna szélén álltak, és Thort mustrálták. A férfi csak önelégülten mosolygott, a nő azonban magához intette a tigrist, és valamit a fülébe súgott. Az emberállat előrehajolva hallgatta úrnőjét, közben Thort nézte és helyeslően bólogatott. Látszott rajta, hogy a farkas gyenge pontjait keresi. Thor is igyekezett felmérni ellenfele gyengeségeit, azonban a hatalmas testű, magabiztos tigrisben ránézésre nem talált kivetnivalót. Bízott benne, hogy ő is ilyen rendíthetetlennek tűnik.

A küzdőtér körül íjászok és fegyveres őrök álltak, készen arra, hogy azonnal megtoroljanak bármilyen zavargást. Mögöttük különböző magasságú pódiumokon vérre és halálra éhes közönség tombolt – nagy összegekért fogadó uraságok, akiknek legfőbb szórakozását az emberállatok életre-halálra szóló küzdelmei jelentették.

Az őrök leszedték Thorról a bilincseket. A farkas belépett a küzdőtérre, és megrázta elszorított csuklóit, hogy helyreállítsa a vérkeringést, majd derék- és fejkörzéseket végzett, hogy ellazítsa izmait. Ellenfele hasonlóképpen cselekedett, és pillanatokkal később megszólalt a küzdelem kezdetét jelző gongszó.

A két harcos nem rontott azonnal egymásnak, óvatoson körözgetve, fogcsikorgatva meredtek egymásra. Thor ijesztésképp úgy tett, mintha támadásba lendülne, leeresztette a vállait és előregörnyedve meglódult, mintha nekifutásból fel akarná öklelni ellenfelét, az utolsó pillanatban azonban visszafogta a lendületét. A tigris meg se rezzent, nem dőlt be a cselnek, csak kajánul vigyorgott.

Thort felbosszantotta ellenfele pökhendi viselkedése, ezért amint közelebb kerültek egymáshoz, nem várt tovább, és támadásba lendült. Megpróbálta ökle egyetlen csapásával eldönteni a harcot, azonban a tigris könnyedén félresöpörte a kezét, majd azonnal visszatámadt. Thor gyomrába akart térdelni, de a farkas résen volt, és kifordult a felé süvítő láb útjából, majd ellenfele tarkójába vágta a könyökét. A tigris megtántorodott, de hamar visszanyerte az egyensúlyát, majd megpördült és Thorra vetette magát.

Ütések és rúgások követték egymást, miközben a tömeg őrjöngött körülöttük. Szinte alig tudták követni az emberállatok mozdulatait.

Thor úgy érezte, mintha öklével egy falat püfölne. Minden erejét beleadta az ütésekbe, ám amitől korábbi ellenfelei ájultan vagy holtan estek össze, az a tigris számára látszólag meg se kottyant. Ellenben ő olyan pofonokat osztott, amitől a farkas lába megrogyott, csontjai megrepedtek és látása elhomályosult.

Thornak fogytán volt az ereje, ezért taktikát változtatott és megpróbálta a földre vinni ellenfelét. Vállát ellenfele gyomrába fúrta és feldöntötte a tigrist, aki földet érésekor összegömbölyödve felhúzta a lábait és talpát Thor hasába nyomta, majd elrúgta magától a farkast.

Mindketten azonnal talpra ugrottak, és ismét egymásnak estek. Hurrikángyorsasággal záporoztak az ütések és a rúgások. Éles karmok szántották fel Thor karján a bőrt, és a húsáig hatoltak. A farkas felordított fájdalmában, lendülete megtört, amit a tigris kihasznált, és hasba rúgta Thort, akiből süvítve távozott a levegő.

A tigris nem habozott, tovább támadott. Térdével orrba rúgta a farkast, aki ettől megszédült és a földre zuhant. A tigris azonnal ellenfele mögé került, felrántotta ülő helyzetbe, majd a farkas nyakát átölelte vaskos jobb karjával, baljával pedig a saját csuklójába kapaszkodott, és erősen tartva Thor fejét, kérdőn nézett a közönségre.

Thor nem kapott levegőt, és az eszméletvesztés ellen küzdött. A felajzott tömeg tombolt, és a halálát követelte. Astridra gondolt, és ez erőt adott neki, hogy utoljára még megpróbálja lefejteni magáról a tigris izmos karjait, azonban ez lehetetlennek bizonyult. Egyre erősebben érezte a nyakán a szorítást, azután hirtelen már semmit nem érzett.

***

Arra ébredt, hogy egy kis kéz erőtlenül paskolja az arcát. Nem értette, hogy hol van, hiszen halottnak kéne lennie. Vagy nem?

Nehézkesen kinyitotta az egyik szemét, de először csak egy szürke foltot látott. Sokáig kellett pislognia, mire kitisztult a látása, és egy ismerős, bájos arcot pillantott meg, ahogy fölé hajolva ébresztgeti őt.

- Astrid? – A hangok fájdalmasan karcolták a torkát.

- Nyugalom! – búgta kedvesen a húga. – Ne próbálj beszélni!

- Ne haragudj, hogy olyan erősen szorítottam a nyakad – hangzott egy mély, dörmögő hang nem messze tőlük. – Muszáj volt… a látszat kedvéért.

Thor oldalra pillantott, és az ismerős arcok láttán megpróbált felülni, a hirtelen mozdulattól azonban fájdalom nyílalt a fejébe, és visszahanyatlott.

Egy barlangban voltak, aminek belsejében tűz égett, ami körül három alak ücsörgött békésen. Egy tigris és két ember. Az emberek annak a fehér bundájú tigrisnek a gazdái voltak, akivel a legutóbb küzdött, az a tigris azonban, aki a tűz mellett ült, bár termetre hasonlított ellenfeléhez, bundája az átlagos narancs színben pompázott, fekete csíkokkal tarkítva.

- Mit… keresek… itt? – préselte ki magából a szavakat Thor. A torka égett a megerőltetéstől.

- Ne beszélj! – figyelmeztette ismét Astrid. – Máris elmagyarázom. Ők a barátaink. Julin, Nick és Alex.

A nő, a férfi és a tigris sorban bólintottak, amikor a nevük elhangzott.

- Felszabadítottak minket, nem vagyunk rabszolgák többé!

A lány nevetve borult bátyja nyakába, Thor azonban semmit sem értett.

- Hogyan? – nyögte.

- A gazdád halottnak hisz téged – magyarázta Alex, a tigris, és felmutatta egyik kezét, amelyen hegyes karmok meredeztek. – Egy ritka és különleges méreg volt a karmaimon, így amikor megkarmoltalak, bejutott a véredbe. A méreg nem ölt meg, de annyira lelassította a szívverésed, hogy mindenki halottnak hitt. A gazdát egész egyszerűen otthagyott az erdőben.

- És te… hogy…

Thor Astridhoz fordult, de nem bírta végigmondani a kérdését.

- Amikor a gazdánk hazatért – magyarázta a lány –, mérgében azonnal halálra akart korbácsoltatni. Azonban ők – mutatott a tűz mellett ülőkre – eljöttek a fizetségükért, és pont látták, hogy mire készül a gazdám. Ezért megegyeztek vele, hogy a megnyert pénzt elcserélik az én életemre.

Thor hálásan nézett a megmentőjükre.

- Köszönöm… - lehelte.

Nick mosolyogva bólintott.

- Az apám szintén rabszolgatartó volt – magyarázta –, és gyakran elvitt magával a viadalokra. Már akkor tudtam, hogy életemet az emberállatok felszabadításának szentelem. Apám halálával így is cselekedtem: családunk összes rabszolgáját szabadon engedtem. Julin mindvégig hű társam volt, és támogatott az elképzeléseimben, Alex pedig velem maradt, hogy segédkezzen fajtársai felszabadításában.

- Te vagy a tizenkilencedik, akit azóta sikerült megmentenünk – mosolygott büszkén Alex.

- Alexet egy különleges festékkel kenjük be – szólalt meg Julin is –, ami csak hosszú idő után kopik le róla. Így a viadalokon egy fehér bundájú tigrisként küzd, utána azonban velünk együtt utazhat, anélkül, hogy bárki is felismerné.

- És… most… mi… lesz? – kérdezte Thor a húgához fordulva.

- Szabadok vagyunk – kacagott Astrid. – Azt csinálunk, amit akarunk.

- Mi megyünk a következő városba, és folytatjuk a küldetésünket – szólt közbe Nick. – Sajnos az elkerülhetetlen, hogy a szabad emberállatok billogát a bőrötökbe égessük, de utána azt tehettek, amit akartok.

- Veletek… tartunk… - küzdött a szavakkal Thor – És… segítünk…

- Mi? – kiáltott fel Astrid ijedten. Aztán arcvonásai megenyhültek, és megértően bólintott.

A mű szerzői jogi védelem alatt áll, ezért annak részeinek vagy egészének terjesztése, haszonszerzés céljából történő felhasználása a szerző engedélye nélkül tilos. Más esetekben az írás egyes része vagy egésze eredeti formájában megőrizve, a forrás megjelölésével terjeszthető.

© 2017 www.wayersfantasy.hu