PARTNEREK:


Beholder Kft.

Colin J. Fayard

szerepjatekosok.hu

Szukits Könyvkiadó Kft.

A fájl mérete: 0.13 MB

Hozzászólások olvasása

: Kaméleon protokoll


Ugyanaz a két arc villant a sötét éjszakában. Követtek, nem volt kérdés. Azóta a nyomunkban voltak, hogy kijöttünk a bárból. Az elején fel sem tűntek. Csak baktattunk céltalanul, figyeltük a tájat és a körülöttünk elhaladó embereket. Én és Norbi, két fiatal bajtárs, ketten a város ellen.

Ám az idő múlásával, a tömeg egyre fogyott. Budapest felöltötte alvómaszkját, a csendet csak néhol törte meg bulizó fiatalok alkoholgőzös kiáltása. Már igencsak furcsa volt a két bőrkabátos idegen. Mindketten tíz, maximum tizenöt lépésre maradtak le tőlünk, de a távolságot folyamatosan, észrevétlenül lopták. Ha szaporáztuk lépteinket, ők is igazodtak.

Összenéztünk Norbival. Fekete, félrefésült haja a homlokára tapadt a verítéktől, kék szemében félelem és vád lüktetett. Tudtam, mit gondol. Tudtam, én vagyok a hibás. De ez volt az utolsó itt töltött esténk. Holnap reggel várt minket a visszaút Erdélybe. Ki a fene gondolta volna, hogy egy csínyből ekkora galiba lesz?! Ha legalább tudtuk volna, mibe keveredtünk!

– Nézd csak a Vörösingeseket! – összerezzentem, de a hang nem a követőinktől érkezett. Hátra sandítva láttam, ők is megtorpantak, s felmérték a mellettünk haladó társaságot. Nyolcan voltak, tizenkilenc, maximum húsz évesek. Elöl egy magas, szemüveges fiú vezette a bandát. Mögötte két lány cammogott, egymást átkarolva, sörösüveget tartva szabad kezeikben. Mindketten csinosak voltak, laza pólót, és szűk farmert viseltek. Hangjukon érződött, az estét megalapozták.

– Hívd el őket is a buliba! – folytatta a jobb oldali, ragyogó, barna szemekkel.

Reménykedtem, hogy megteszi. Egyikünk sem illet igazán ilyen társaságba, de a szükség törvényt bont. A támadók ennyi ember előtt tehetetlenek. Félszemmel hátranéztem. Ők is hallották a kiáltást, s tanácstalanul néztek egymásra. Ez lesz a kibúvó!

– Á, biztos nem magyarok! – felelte az elbűvölő szőke. Szeme zölden csillogott, pupillája csűrkapuként tátongott. Hogy nem az alkoholtól, az is biztos.

– Hát, de!! – erőltettem magamra egy félmosolyt, leplezve aggodalmam és félelmem. Őket leszámítva az utcák kihaltak, a Margit–sziget kísértet járta sivataghoz volt hasonlatos.



1 / 7 oldal