PARTNEREK:


Beholder Kft.

Colin J. Fayard

szerepjatekosok.hu

Szukits Könyvkiadó Kft.

Az írás közzététele a Beholder Kft. engedélyével történt. Hozzászólások olvasása

: Egy orgyilkos balladája

Egy lány aludt összegömbölyödve Perrith királyi vadászerdejének kicsiny tisztásán. A felszálló hajnali köd puha takarót borított testére, mely ha meleget nem is adhatott e korai órában, de legalább szemérmesen elfedte a lány meztelenségét. Fekete hajtincsei közt finom ködpamacsok játszottak, s úgy tűnt, hogy egy bohókás légörvény még valami szürke virágfüzért is kerített feje köré e párafonatokból. Ahogy a hűvös hajnali fuvallatok végigsimították ujjaikkal, vékonyka teste néha összerándult álmában, és ilyenkor egy-egy könnycsepp is vándorútra indult szorosan lezárt pillái közül.

- Állj! - harsant a kiáltás, és a fehér királyi mén prüszkölve torpant meg jó méternyire az alvó lánytól. A hátán ülő alak lassan leeresztette kesztyűs kezét, mellyel társainak jelzett, majd kissé előrehajolt a nyeregben.

- Felség, mi a…? - ugratott lovával az első mellé egy köpönyeges második.

- Vigyázz ostoba! Ott elöl, nézd csak... - suttogta amaz, és a lányra mutatott.

Halkan, akárha szellemek sorjáznának elő a ködből, még vagy öt lovas poroszkált ki a fák közül, és állt meg az első kettő mögött. Mindannyian könnyű bőrvértet viseltek, hátukon íj, teli tegez, oldalukon hosszú vadásztőr. A leghátsó kitartott karján még egy swoop-sólyom is ült, denevérszárnyait esetlenül libbentette meg, ahogy gazdája megálljt parancsolt a csődörnek. Hajnali lesre indultak volna, kik most az őzsutánál is védtelenebb vadba botlottak.

Az, kit „felség” titulussal illetett társa, most leszállt a nyeregből - csuklyás köpönyege széles körívet leírva libbent utána -, és fél térdre ereszkedett, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a földön fekvőt.

- Él, csak alszik - szólt hátra társainak, s a lány mintha csak erre várt volna. Szemei hirtelen tágra nyíltak, és riadtan ült fel, térdét álla alá húzva. Kezeivel átkulcsolta lábát, és félelemmel telve pillantott hol a lovasokra, hol az előtte térdelő csuklyásra.

- Ne félj, nem bántunk - emelte fel mindkét kezét a másik, miközben fejéről lerázta a csuklyát. - Vadászni indultunk volna, s itt leltünk rád a tisztáson. Ki vagy, s mi módon kerültél Perrith erdejébe?

A lány megbabonázva meredt a férfira. Szemeiben nem látszott felismerés, ajka nem nyílott a



1 / 7 oldal